Ültem az asztalomnál, amikor eszembe jutott egy függoben lévo telefonhívás, amit még el kell intéznem. Vettem a számot és tárcsáztam. Egy férfi hang válaszolt kedvesen:
"Halló?"
Udvariasan mondtam:
"Itt Patrick Hanifin. Beszélhetnék kérem Robin Carterrel?"
Alighogy befejeztem, a kagylót lecsapták. El sem hittem, hogy bárki ilyen bunkó tud lenni.
Kikerestem Robin számát a noteszomból, és felhívtam a helyes számon.
Kiderült, hogy véletlenül az utolsó két számot felcseréltem. Miután beszéltem a barátommal, úgy döntöttem, hogy újra hívom a fickót. Amikor felvette a telefont, beleüvöltöttem, "Hülye bunkó!" majd lecsaptam a kagylót.
Majd a telefonszám mellé írtam: "hülye bunkó" és betettem az asztalfiókomba. Az elkövetkezendo hetekben, amikor rossz passzban voltam, csak felhívtam, lehülyebunkóztam, és lecsaptam a telefont. Ettol mindig felvidultam. Még abban az évben a telefontársaság bevezette a hivószámkijelzést. Ez nagyon fájdalmasan érintett, mert abba kellett hagynom a "hülyebunkó" hívását. Aztán egy nap eszembe jutott valami. Újra felhívtam, és hallottam ahogy mondja:
"Halló".
Kitaláltam egy nevet és udvariasan ezt mondtam neki:
"Jó napot uram. A telefontársaság kereskedelmi osztályáról beszélek, és érdeklodni szeretnék, hogy hallott-e már cégünk hívószámkijelzési szolgáltatásairól?"
Ő nemmel válaszolt és lecsapta a telefont. Gyorsan visszahívtam és ennyit mondtam neki:
"Azért, mert egy hülye bunkó vagy!" és letettem. Az ok, amiért ezt megosztom veletek az, hogy megmutassam, ha valami igazán bosszant, akkor van mód tenni ellene valamit. Csak hívni kell azt a számot.
Egy másik nap egy idős nő elég sok időmet elvette miközben próbált kiállni a parkolóból. Azt gondoltam, sosem fog már eltunni onnan. Végül beindította a kocsit, és csigalassan kigördült a parkolóhelyrol. Kicsit hátratolattam, hogy legyen elég helye kikanyarodni.
Nagyszerű, gondoltam. Végre elmegy.
Amikor hirtelen a semmibol feltunik egy fekete Camaro és beáll az én parkolóhelyemre! Dudáltam és ordítoztam, hogy nem teheti ezt velem, mert én voltam ott előbb. De a fickó csak kiszállt a kocsiból, tudomást sem véve rólam és besétált a bevásárlóközpontba. Ez a fickó egy hülye bunkó, gondoltam, ahogy nagyon sok hülye bunkó létezik a világban.
Amikoris észrevettem egy cetlit a kocsi ablakán: "Eladó"
és alatta a telefonszám. Felírtam a számot és kerestem egy másik parkolóhelyet.
Néhány nap múlva, otthon ülök az asztalom mellett. Miután hívtam a kedvenc "hülye bunkómat", eszembe jutott a másik telefonszám, és gondoltam, jobb, ha ot is felhívom.
Néhány csengetés után felvette a telefont. Udvariasan mondtam:
"Az eladó fekete Camaro ügyében telefonálok. Meg tudná mondani, hol nézhetném meg a kocsit?"
Így válaszolt:
"Természetesen."
Bediktálta a címet, egy sárga ház volt és a kocsi a ház előtt állt.
"Megtudhatnám a nevét?" kérdeztem.
"Don Hansennek hívnak" válaszolta.
"Mikor mehetnék át megnézni a kocsit?" kérdeztem.
"Általában minden este itthon vagyok. Ugorjon be valamikor."
"Rendben" mondtam. "Oooo, Don, mondhatok Önnek valamit? Maga egy hülye bunkó!"
és letettem. Ezután Don Hansen számát is beprogramoztam a gyorshívóba.
Minden remekül ment. Ha bármi bajom volt, volt kéznél két hülye bunkó, akit hívhattam. De néhány hónap múlva már nem volt olyan vicces az egész, mint kezdetben. Gondolkoztam egy picit, majd kitaláltam valamit. Eloször is felhívtam 1es számú hülye bunkót.
Miután felvette, beleordítottam a telefonba a szokásost, de nem tettem le.
Ekkor megkérdezte, hogy ott vagyok-e még, és kérte, hogy ne hívjam többet.
"Szó sem lehet róla" mondtam.
"Hogy hívják?" - kérdezte.
"Don Hansen" - mondtam. Megkérdezte, hol lakok, és bemondtam neki a címet, ahol a fekete Camaro parkol a ház előtt.
"Azonnal odamegyek, Don. Legjobb, ha elkezd imádkozni" - mondta.
"Oh, most nagyon megijesztett, hülye bunkó" - orditottam, és letettem. Ezek után
felhívtam 2es számú hülye bunkót. Szokásos hülyebunkózás után itt sem tettem le. Azt
mondta:
"Ha csak rájönnék, hogy ki maga...."
"Akkor mit tenne?" - kérdeztem.
"Szétrúgnám a seggét"
"Nos, itt a lehetőség. Azonnal átmegyek, hülye bunkó" - és letettem. Ezek után
felhívtam a rendőrséget, bemondtam a címet és mondtam nekik, hogy azon nyomban megölöm a buzi élettársamat, amint ő hazaér. Majd hívtam a 13-as Csatornát, hogy bandaháború van az adott címen.
Ezek után én is odamentem a címre, hogy végignézzem az egész cirkuszt.
Örömmel töltött el, ahogy két hülye bunkó üti-vágja egymást egy csapat rendor előtt, miközben a rendőrségi helikopter köröz a fejük fölött. Ez volt életem legnagyobb élménye.  

1. Kezdetben teremté az Ur a Bitet és a Byte-ot. És teremté ezekbôl a Szó-t.
2. És a Szó-ban két Byte vala, és nem létezett semmi más. És az Ur elválasztotta az Egyet a Nullátol. És látá az Ur, hogy ez jó..
3. És mondá az Ur: Legyen Adat. És így történt. És mondá az Ur: Foglalja el az Adat a megfelelô helyet. És megteremté az Ur az floppy diszkeket, az hard diszkeket és az kompakt diszkeket. És látá az Ur, hogy ez jó.
4. És mondá az Ur: Legyen Számitógép, ahová a floppy diszkeket, hard diszkeket és kompakt diszkeket be lehet helyezni, és elnevezé Hardvernek. És látá az Ur, hogy ez jó.
5. És Szoftver még nem létezett akkor. De az Ur megteremtette a Programokat, nagyokat és kicsiket az ô fajtájuk szerint. És mondá az Ur: szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek meg a Memóriát.
6. És mondá az Ur: Teremtsünk Programozót, és alkosson a Programozó új Programokat, és irányítsa a Számítógépeket, a Programokat és az Adatokat.
7. És megteremté az Ur a Programozót, és elhelyezte a Számítóközpontban. És megmutatta neki az Ur a Könyvtárszerkezetet, és mondá neki az Ur: Használhatsz minden Könyvtárat és Alkönyvtárat, de NE HASZNÁLD az Windows-t.
8. És mondá az Ur: Nem jó a Programozónak egyedül. Álmot bocsátott rá, és kivette egyik oldalbordáját, és másik lényt teremtett belôle, aki felnéz a Programozóra, aki szereti azt, amit a Programozó csinál, és elnevezte az Ur ezt a lényt Felhasználónak.
9. És ott volt a Programozó és a Felhasználó a csupasz DOS alatt, és látá az Ur, hogy ez jó.
10. De Bill okosabb volt az Ur minden más teremtményénél. És Bill megkérdezte a Felhasználót: Mondta-e az Ur, hogy ne futass egyetlen programot sem?
11. És a Felhasználó válaszolt: Azt mondta az Ur, hogy használhatunk minden Programot, minden Adatot, de mondta, hogy soha se használjuk a Windowst.
12. És mondá Bill a Felhasználónak: Hogyan beszélhetsz olyasmirôl, amit még ki sem próbáltál? Abban a pillanatban, hogy a Windows-t futtatod, olyan leszel, mint az Ur. Képes leszel bármit létrehozni egy egyszerû egérkattintással!
13: És a Felhasználó látá, hogy a Windows gyümölcsei szebbek és könnyebb ôket használni. És látá a Felhasználó, hogy minden tudás haszontalan, mert a Windows képes azokat helyettesíteni.
14. És a Felhasználó installálta számítógépén a Windowst, és mondta a Programozónak, hogy ez jó.
15. És a Programozó azonnal elkezdte keresni az új drivereket. És megkérdezte ôt az Ur: Mit keresel? És a Programozó válaszolt: Uj drivereket keresek, mert nem talalom ôket a DOS-ban. És mondá az Ur: Ki mondta neked, hogy új driverekre van szükséged? Futtattad a Windowst? És a programozó válaszolt: Bill mondta nekünk!
16. És mondá az Ur Billnek: Azért, amit tettél, gyûlölt leszel minden teremtmény elôtt. És a Felhasználó boldogtalan lesz miattad. És örökké a Windowst kell árulnod.
17. És mondá az Ur a Felhasználónak: Azért, amit tettél, csalódni fogsz a Windowsban, és az megeszi minden Erôforrásodat, és lassú programokat kell majd használnod, és örökkön örökké a Programozó segítségére fogsz szorulni.
18. És mondá az Ur a Programozónak: Azért, mert hallgattál a Felhasználóra, sohasem leszel boldog. Programjaidban hemzsegni fognak a hibák, és ki kell javítanod ôket, és újra ki kell javítanod ôket az idôk végezetéig.
19. És az Ur kiûzte ôket a Számítóközpontból, az ajtót bezárta, és jelszóval levédte.
20. GENERAL PROTECTION FAULT.

Tisztelt Uram! A baleseti jegyzokönyv 3. rovatába írott válaszommal (A baleset oka: átgondolatlan tervezés) kapcsolatos, a részletek iránt érdeklodo levelére az alábbi - remélem kielégíto - leírást áll módomban közölni.


Komuvesként dolgozom. A baleset napján egyedül dolgoztam egy hatemeletes épület tetején. Amikor munkámat befejeztem, láttam, hogy valamennyi (utólag lemérve mintegy 110 kilogramm) tégla megmaradt. Úgy döntöttem, a téglákat nem fogom kis részletekben kézben lehordani, hanem az épület oldalára szerelt, teherszállításra szolgáló csigával eresztem le. A csigakötelet a földszinten kikötöttem, felmentem a tetore és a kötél végén levo ládát megraktam téglával. Ezután ismét lementem a földszintre, eloldoztam a kötelet, és erosen szorítottam, hogy lassan leeresszem a 110 kilogrammnyi téglát.


A baleseti jegyzokönybol megállapíthatta, hogy az én testsúlyom 83 kg.

Meglepetésemben - amit az okozott, hogy hirtelen felemelkedtem a földrol - elveszítettem józan ítéloképességemet és elmulasztottam elengedni a kötelet. Így aztán, nem is kell mondanom, nagy sebességgel emelkedni kezdtem az épület oldala mentén. Körülbelül a harmadik emelet magasságában találkoztam a téglákkal megrakott ládával, amely jelentos sebességgel tartott lefelé. Ez a magyarázata koponyatörésemnek, a kisebb zúzódásoknak és a törött kulcscsontomnak, amit a baleseti jegyzokönyvben már leírtam.


Alig lassulva folytattam emelkedésemet egészen addig, amíg jobb kezem két ujja két ízület mélységben megakadt a második bekezdésben említett csigában. Szerencsére ekkorra már visszanyertem lélekjelenlétemet, és fájdalmaim ellenére is erosen tartottam a kötelet. Körülbelül ezzel egy idoben a téglákkal megrakott láda a földre csapódott, és az ütodés erejétol letörött az alja. Ekkor, megszabadulva a téglák súlyától, a láda mindössze 24 kilogrammot nyomott. Hadd emlékeztessem ismét a testsúlyomra.


Ahogy azt bizonyára elképzeli,m gyorsan zuhanni kezdtem az épület fala mentén. Körülbelül félúton találkoztam a felfelé tartó ládával. Ennek számlájára írható a két törött bokám és jónéhány hiányzó fogam. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a ládával való ütközés annyit fékezett zuhanásomon, hogy amikor végül a téglahalomra estem, mindössze könnyebb gerinc és medencecsont sérüléseket szenvedtem. Azonban, ahogy magatehetetlenül feküdtem a téglarakáson és megláttam a hat emelet magasságban felettem himbálózó ládaroncsot, ismét elveszítettem józan itéloképességemet, és elengedtem a kötelet..."